2016. október 31., hétfő

12. - A kedvenc ellenségem





Noha nekem jóformán semmi közöm nem volt a felénk tartó fiúhoz, mégis ugyanolyan döbbentem kémleltem őt, ahogy egyre közeledett, mint a mellettem álló Louis, bár nála ehhez még egy jó adag feszültség is társult, miközben észre sem vette, még mindig fogja a kezemet. Annak ellenére azonban, hogy nem tartottam ezt valami szerencsésnek, mégsem rántottam el tőle, már csak azért sem, mert az enyhén erős szorításából ítélve talán most nagy hasznát vette.
- Mégis mit keres itt? – kérdeztem alig artikulálva, mintha attól tartanék, képes leolvasni a számról tíz méteres távolságban, amit mondani fogok.
A kissé szórakozott tekintetét elnézve, ahogy egyre közelebb ért hozzánk, volt egy olyan érzésem, pontosan tudja, hogy róla van szó.
- Azt én is szeretném tudni. – felelte Louis, miközben továbbra is összeszűkült szemekkel meredt az egykori bandatársára, akit már csak néhány lépés választott el tőlünk, mielőtt elénk ért volna.
- Nahát, nahát. – jegyezte meg szórakozottan, miközben megállt előttünk, sarkában a kíséretével. – Szóval visszamondod a meghívásomat és helyette eljössz arra a helyre, amit én mutattam neked? – kérdezte, bár sejtettem, nem igazán vár rá választ is. – Kissé megsértettél, Louis.
Éreztem, ahogy Louis élesen beszívja a levegőt mellettem, miközben továbbra is kéz a kézben álltunk.
Noha két rövid mondat erejéig szólalt csak meg, képtelen voltam figyelmen kívül hagyni a hasonlóságot Zayn és az ő stílusa között, ahogy mindketten előszeretettel alkalmazzák a szarkazmust itt-ott a mondandóikban, továbbá a kissé arrogáns tekintetet, miközben próbálják zavarba hozni a másikat kisebb-nagyobb sikerrel.
- Azért te sem csinálod olyan rosszul, ha már képes vagy lelépni a saját bulidról, csak hogy megkeress. – felelte Louis.
Fogalmam sincs, miért, azonban éreztem, hogy valami olyan területre érkeztem, ahol ismételten semmi keresnivalóm nem volt, mégsem volt választási lehetőségem, már ami a menekülést illeti.
Ahogy Zayn szája egy halvány mosolyra húzódott, volt alkalmam szemügyre venni a megjelenését, azonban semmi feltűnéskeltőt nem találtam a talpig fekete ruházatában, és a belőtt hajában, noha még így is kiérdemelt egy-egy elismerő pillantást az őt kikerülő emberektől, akik természetesen azonnal felismerték. A pillantásom ezek után a mögötte tornyosuló alakokra esett, azonban nem kellett túl sokáig gondolkoznom azon, hogy rájöjjek, a megjelenésükből adódóan valószínűleg a testőrei lehetnek, ami szintén valamiféle furcsa érzést keltett bennem, ha arra gondoltam, Louis egyedül van itt, legalább is tudtommal.
Meg hát volt egy olyan érzésem, nem lett volna túl boldog, ha olyankor kap a nyakába valakit, amikor velem van.
Normális esetben talán rosszul érintett volna, hogy még csak egy pillantásra sem méltatott, amióta csak megjelent, azonban egy részem még örült is neki, hogy elkerültem a figyelmét, noha a mellettem álló Louis-ról ez kevésbé volt elmondható, aki már kevésbé érezte magát szerencsésnek Zayn felbukkanását illetően.
- Tudod, mennyire odáig vagyok az itteni bulikért. – vonta meg a vállát Zayn, mintha mi sem lenne természetesebb, miközben halvány mosolyra húzta a száját.
Kicsit sem nézett ki olyannak, mint akit megviselt Louis megjegyzése a lelépési hajlamairól, azonban volt egy olyan érzésem, neki is igen nagy tehetsége lehet ahhoz, hogy ne mutassa, mit gondol valójában.
- Na, meg persze még csak a világért sem hagytam volna ki, hogy összefussunk. – tette hozzá.
- Honnan tudtad, hogy itt vagyok? – vonta fel a szemöldökét Louis.
- Egy kismadár csiripelte, hogy miért utasítottad el a meghívásomat, én pedig rögtön tudtam, hol keresselek. Hol van a kíséreted? – nézett a hátunk mögé, miután neki is feltűnt, hogy nincs velünk senki, majd azzal a lendülettel összetalálkozott a pillantása az enyémmel. – Mármint a barátnődön kívül persze.
Fogalmam sincs, mi ütött belém, azonban annak ellenére, hogy az átható tekintetét látva normális esetben leginkább hanyatt homlok menekülnöm kellett volna innen, mégsem akartam megadni neki az elégtételt, hogy azt gondolja, Louis-val együtt engem is manipulálni tud csupán egyetlen pillantásával.
Láthatóan meglepte a semleges arckifejezésem, amivel végigmértem, csak úgy, mint ahogy ő tette velem korábban, mire éreztem, ahogy az érdeklődésének tárgya Louis-ról valamilyen szinten rám esett át.
- Hát őt meg hol szedted össze? – kérdezte a mellettem álló fiútól a nélkül, hogy a pillantását elszakítsa tőlem.
Miért is nem lepődök meg azon, hogy kurvának gondol.
- Ahhoz neked semmi közöd. – felelte Louis, egy gúnyos mosoly kíséretében, és éreztem, ahogy gyengéden a háta mögé próbál húzni.
Bár eleinte mozdulni sem akartam, elég volt egyetlen figyelmeztető pillantás a részéről és szó nélkül engedelmeskedtem neki, annak ellenére, hogy normális esetben a világért sem tettem a kérésének, azonban abban az öt másodpercben annyi kétségbeesést mutatott felém, mint korábban soha.
Akkor jöttem rá, noha szemmel láthatólag nem sok ember tudja kiakasztani Louis-t, Zayn egy a kevés közül.
- Zayn vagyok. – mutatkozott be a formalitás kedvéért, miközben megvillantotta felém a mosolyt, amitől valószínűleg padlóra kellett volna kerülnöm, azonban figyelembe véve a helyzetet, amibe belekerültünk, egy felvont szemöldöknél többre nem telt tőlem.
- Chloe. – feleltem.
- Áruld el nekem, hogy bírod a társaságát? – bökött Louis felé, mintha ott sem lenne, nekem azonban sikerült elkapnom a feszült pillantását, miközben láttam rajta, legszívesebben tényleg menekülőre fogná.
Nem voltam naiv, hogy azt gondoljam, valóban érdekli, mit keresek vele, elvégre elég volt egyetlen alaposabb pillantást vetnem az önelégültséget leplezni próbáló arcára, és tudtam, hogy mire megy ki a játék.
Zayn élvezte, hogy idegesítheti Louis-t.
- Remekül. – vágtam rá, remélve, ezzel beléfojthatom a szót, azonban sejthettem volna, nem adja fel ennyivel.
- Meghiszem azt, igazi úriember. – fúrta a tekintetét Zayn az enyémbe, miközben éreztem, ahogy a puszta tekintetével flörtöl velem.
Annak ellenére, hogy kénytelen voltam beismerni, a kissé túlzott határozottsága ellenére volt valami vonzó benne – noha pontosan tisztában voltam vele, hogy ezért is van előkelő helye az iparban – mégsem dőltem be a csábító szerepének, és nem feltétlenül azért, mert szajhának gondolt.
- Nem úgy, mint te. – húztam egy óvatos mosolyra a szám szélét.
A szemem sarkából láttam, ahogy a kezemet szorongató Louis arcára visszatért az élet egy döbbent pillantás kíséretében, mintha nem tudná eldönteni, jól hallotta e amit mondtam, csak úgy, mint a velem szemben lévő Zayn, aki tagadni sem tudta volna, hogy megleptem.
Bár nem voltam biztos benne, hogy ez pontosan azért volt, mert tényleg nem erre számított, vagy, mert életében először kaphatott visszautasítást a bepróbálkozásaira.
- Wow. – szólalt meg egy idő után, miközben éreztem, ahogy a levegő egyre feszültebbé válik közöttünk. – Nem semmi, Louis. – fordult némi elismeréssel a hangjában a volt bandatársa felé, aki néma csendben állta a pillantását. – Végre valaki izgalmas.
- Tudod, néha kell a váltás. – vonta meg a vállát Louis, miközben egy halvány mosolyt erőltetett magára.
- Hát persze. – bólintott Zayn, miközben még egyszer végigfutatta rajtam a tekintetét, mintha csak valami áru lennék közöttük.
Ez volt az a pillanat, amikor elfogott a hányinger.
- Amúgy most hogy így eszembe jut, már értem, mit keresel itt. – jegyezte meg Louis. – El is felejtettem, mennyire odáig vagy az itteni lányokért.
- A táncosok a gyengéim. – vonta meg a vállát a velünk szemben álló fiú. – Hiszen ismersz.
Ó, ha tudnád.
- Én azt hittem, a modellek. – jelent meg egy gúnyos mosoly Louis arcán, azonban nem úgy tűnt, mintha meghatotta volna vele Zayn-t.
- Hiszen tudod, hogy megy ez. Amiről nem tudnak, az nem fáj, nem igaz? – felelte egy bennfentes vigyorral az arcán.
Fogalmam sem volt, mégis hová akarnak kilyukadni ezzel a beszélgetéssel, bár leginkább Zayn szándékai voltak kissé homályosak számomra, miközben Louis szemmel láthatólag már rég lelépett volna kedve szerint.
- Na, és mi a helyzet veled, Louis? – érkezett a kérdés, még mielőtt bármit is reagálhatott volna az előző megjegyzésére. – Sikerült ezek szerint kiheverned az előző csalódást? – bökött felém, egyértelműsítve az érdeklődését felém.
Ekkor vettem csak észre, hogy az énekes elengedte a kezemet, azonban továbbra is gyengén az oldalamnak érintve tartotta, ahogy féloldalasan mögötte álltam.
- Nem ismersz elég jól, ha azt gondolod, ezt komolyan most fogjuk megbeszélni. – nevetett fel kínjában. – Ennyire nincs kivel beszélgetned, Zayn? Képes voltál idejönni, csak hogy kilelkizzük az elmúlt egy év sérelmeit?
- Próbálkozom. – vonta meg a vállát Zayn, azonban az arcára kiülő gúny másról árulkodott.
- Te nem próbálkozol, max azzal, hogy provokálj nyilvános helyen, hátha még ebből is én jövök ki szarul. – rázta meg a fejét Louis. – Azt csinálhatod végre, amit akarsz, a nélkül, hogy bárki beleugasson. Megkaptad amit, akartál. Többször is. Nem volt elég?
Valamiért nem lepődtem meg, hogy a mosoly koránt sem akart eltűnni a fekete hajú fiú arcáról, miközben határozottan állta Louis éles pillantását.
- Közel sem. – érkezett a válasz, és a tekintetét felém vezette.
Ha naiv lettem volna, talán nem jutott volna el hozzám a célzás, és a felhívás a keringőre.
Akaratom ellenére éreztem, ahogy az arcom három árnyalattal vörösebbre vált, miközben a levegő egyre nehezebb lett körülöttem. A tekintetemet Louis-ra kaptam, a reakcióját lesve, miközben észrevettem, hogy a szemei résnyire szűkülve merednek Zayn-re, miközben csaknem ölni tudott volna velük.
Nem voltam biztos benne, hogy ha sokáig itt maradunk, türtőztetni tudja magát annyira, hogy ne ugorjon neki a volt bandatársának.
- Azt hiszem, jobb, ha megyünk. – ragadtam meg a karját, hogy magam után húzhassam, azonban ez nehezebbnek bizonyult, mint képzeltem, mikor éreztem, hogy egy tapodtat sem hajlandó mozdulni. – Louis! – kaptam el a kezét és szorítottam meg, hogy rám figyeljen végre.
Egy évtizednek tűnő lassúsággal végre felém fordította a tekintetét, noha teljesen olyan volt, mintha valahol egészen máshol járna.
- Ne. – hajoltam közel hozzá, hogy csak ő halhassa, mit mondok, miközben lassan megráztam a fejemet.
Noha egy részem tisztában volt vele, hogy én édes kevés vagyok, hogy megállítsam őt.
Nem lehettem biztos benne, érti, mire gondolok, azonban ahogy lassacskán visszatért a való életbe, kezdett kevésbé olyan arcot vágni, mint aki mindjárt kinyírja a velünk szemben álló fiút, aki mindeközben gúnyos tekintettel méregetett minket, és bólintott.
- Tűnjünk el innen! – mondta alig hallhatóan, és összekulcsolta az ujjainkat, majd a nélkül, hogy akár egy pillantást is vetett volna Zayn-re, maga után húzva elindult a tömegben.
- Örültem a találkozásnak, Chloe! – hallottam meg a hátam mögül az említett személy kiáltását, mire akaratlanul is hátrapillantottam a vállam felett. – Remélem, mihamarabb viszontlátlak. – a vigyorgásától a hideg kirázott, miközben elkaptam a tekintetem róla.
- Én már kevésbé. – motyogtam alig hallhatóan, még mindig kissé megrökönyödve az előbb történtek miatt.
Ahogy egyre kintebb és kintebb jutottunk, haladás közben a pillantásomat az összekulcsolt ujjainkra szegeztem, miközben ismét lejátszódott bennem a jelenet, ahogy Louis hajlandó volt felém fordulni, és azt tenni, amire kértem, annak ellenére, milyen kapcsolat van közöttünk.
Fogalmam sem volt, mi játszódott le közöttünk, noha egy részem pontosan tudta, hogy nincs semmi jelentősége. Mégsem értettem, hogy ennek ellenére a másik miért próbál meggyőzni arról, hogy valami nincs rendben ezzel kapcsolatban.
Ahogy azzal sem, amit Zayn mondott, noha éreztem, hogy a nagyobb probléma nem a kimondott szavakkal volt, hanem ahogy mondta.
Kár, hogy akkor még nem tudhattam, hogy elég volt egyetlen találkozás és hivatalosan is akaratom ellenére részese lettem a játékuknak.
És lényegében én lettem a kitűzött cél.


***
Helló-helló drágaságaim!
Először is mérhetetlenül sajnálom, amiért eltűntem és csak most jelentkezem az új résszel, azonban ki sem láttam a sulis dolgok alól, az elmúlt pár napban pedig sikeresen összeszedtem egy betegséget - pont a szünetre, tudom, tehetséges vagyok - szóval szerintem jogosan kapartam már a falat tegnap este, amikor élőhalott módban próbáltam befejezni a részt. Na, de mindegy is, elvégre hatalmas a boldogság, amiért mára sikerült összeszednem magam annyira, hogy ezt megtehessem. Mindenesetre remélem, mindenki túlélte az utolsó két hetet így a szünet előtt, és hogy élvezitek a pihenést (és hogy egészségesek vagytok lol).<3 Továbbá szeretném megköszönni az előző részhez érkezett visszajelzést, és természetesen a türelmeteket és az ezzel járó végtelen támogatást, ugyanis nem tudom, mire mennék mindezek nélkül. Küldöm a virtuális öleléseket és puszikat, miközben persze a szeretet is, mert hát imádlak titeket, meg minden, szóval köszönöm, köszönöm és köszönöm.<333 (csak hogy original legyek, ti vagytok a legjobbak, szerintem nem mondtam még el elégszer hehe)
Egyéb megjegyzésnek még annyit mondanék, hogy kikerültek a karakterek az oldalra végre valahára, szóval ha valaki kíváncsi, akkor megtekintheti az általam elképzelt szereplőket most már képpel együtt, továbbá, hogy hamarosan lecserélem a design-t, mert kiég a szemem a kéktől, mondjuk bízom benne, benneteket ez kevésbé zavart.
Na, de nem is pazarlom tovább a szót, még egyszer köszönök szépen mindent, további kellemes szünetet, drágáim, jó Halloween-t (ha ünneplitek persze) és pihenést persze, vigyázzatok magatokra!<3

See you soon ;)

-xoxo, Sophie V.

u.i.: azért a résszel kapcsolatos reakciókra külön kíváncsi vagyok hehe <3
u.u.i: előre is bocsánat a helyesírási hibákért, még nem tértem vissza teljesen az életbe, de igyekszem orvosolni őket minél hamarabb.

2 megjegyzés:

  1. Hello-Hello drágám!❤️
    Csodálatos lett a rész, mint mindig.
    Zayn, ahogy te is leírtad, rendesen összekutyulta a dolgokat, dehát ez ő...
    Őszintén megmondva, nem nagyon értettem, hogy milyen múltbeli sérelmekről beszélgettek -elég fondorlatosan - ketten, en is tisztára úgy éreztem magam olvasás közben, mint Chloe. :D
    Nem gondoltam, hogy Chloe ilyen merész lesz a szavakkal, noha nem szólalt meg sokszor, de eléggé betalált azokkal a mondatokkal.
    Lou es Zayn harca olyan volt, mint valami kontrázzunk rá a másikra verseny.
    Nagyon kiváncsi vagyok, mi fog kisülni ebből a dologból!
    Imádtam, kellemes hetet!❤️
    xoxo,Roni♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Ronim!<3
      Először is nagyon-nagyon szépen köszönöm, nincs nálam boldogabb, ha tényleg tetszett a rész, elvégre ez amolyan fordulópont most, hogy Zayn is belekerült, mondjuk a csodálatos jelző részemről túlzás, de imádlak!<333
      A múltbeli sérelmek idővel ki fognak derülni, de ha mondhatok ilyet, örülök, ha elég rejtélyesre sikeredett a Zouis jelenet, elvégre tényleg azt akartam elérni, hogy Chloe szemszögéből lássuk a dolgokat, onnan meg teljes a sötétség. Legalább is még egy darabig hehe.<3
      Mindenesetre annyit elárulhatok, hogy nem most találkoztunk utoljára ezzel rivalizálással a két fiú között, meg hát mint korábban említettem, Zayn-nek lesz még nagyobb szerepe is.;)

      Nagyon-nagyon köszönöm, hogy írtál drága, vigyázz magadra, legyen kellemes hétvégéd/napod/estéd, és hamarosan találkozunk!:)<33

      -xoxo, Sophie V.

      Törlés